Minden út...
Czombos Péter 2011.05.31. 13:00
Ahogy a közmondásunk is tartja, minden út Rómába vezet. Az azonban változó, hogy kinek milyen hosszú ez az út. Egyházközségünk néhány tagja számára egyhetes zarándokút formájában valósult meg az álom, eljutottunk az „Örök Városba”.
Hétfő reggel indultunk útnak egy zarándokokcsoporttal, Budapestről, hogy kétnapnyi buszozás után megérkezhessünk. Az oda-út nem volt persze eseménymentes, hiszen István atya vezetésével és ájtatos lélekkel imádkoztunk útközben. Néhány óra utazás után megnéztük a csodás Miramare kastélyt, majd Triest főterét, hogy estére kellőképpen fáradtak legyünk a jesoloi szálláson.
Másnap Padova volt a célpont, Szent Antal szülővárosa. A hatalmas bazilikában őrzik Szent Antal ereklyéit, vagyis nyelvét és hangképző szerveit. Érdekesség, hogy található a templomban egy oldalkápolna, amely nekünk magyaroknak van ajánlva, pontosabban a magyar szenteknek. Este egy újabb szálláshely elfoglalása következett, ami már Róma külvárosában volt.
Az út fénypontjai még csak most érkeztek el; először részt vettünk a pápai audiencián, ahol a Szentatya minket is köszöntött, méghozzá szinte tökéletes magyar kiejtéssel, és apostoli áldásában részesített bennünket. Ezután a Vatikáni Múzeum műremekeit tekintettük meg, ahol a Sixtus kápolna is megtalálható. A Múzeum műkincseinek mennyisége mindenkit elkápráztatott, hiszen a Reneszánsz legnagyobb művészei közül többen is készítettek itt freskókat. A Szent Péter bazilikát belülről is megcsodálhattuk. Azt hiszem, hogy nem csak engem ragadott el ez a fenséges épület, ami nem csak gyönyörű, de hatalmas is. A pápai oltár feletti baldahín olyan nagy, mint egy tízemeletes ház, és felette még van közel százméternyi hely a mennyezetig. Végül az Angyalvár megtekintésével hangolódtunk a másnapi megpróbáltatásokra.
A Pápai Állam után jöhetett Róma felfedezése, először a falakon kívüli Szent Pál Bazilika, majd az antik Róma, vagyis a Colosseum, a Forum Romanum és Hadrianus Diadalíve. Ezután a Lateráni bazilikát látogattuk meg, amely az avignoni fogságig az Egyház legfontosabb temploma volt, és még most is a „pápa plébániája”. Az Altare della Patria, vagyis az olasz egységesítés monumentális emlékműve után érkeztünk meg a Pantheonhoz, ami a görög isteneknek emelt templomból avanzsált katolikus templommá a múltban. A Trevi-kútnál és a Spanyol lépcsőnél álltunk meg pihenni egy kicsit, majd a Santa Maria Maggiore bazilika zárta a városnézést.
A szállásról való távozás után Assisi felé vettük az irányt, ahol a Szent Ferenc által alapított szerzetesrend kolostorát, és a bazilikát tekintettük meg. A szerzetesek által ma is lakott hegy tetei hatalmas kolostor igazán élmény számba ment. A világon egyedüli tövis nélküli rózsák megtekintése után leróhattuk tiszteletünket Szent Ferenc sírja mellett, majd egy újabb jesoloi éjszaka után indulhattunk haza.
Az út bizonyára komoly lelki élményt jelentett mindannyiunk számára, ami biztos, hogy előmozdítja a lelki életünket. Azt hiszem több zarándoktársam szeme előtt is lebeg egy másik mondás is: Rómába nem elég egyszer eljutni.
|