"Az irgalmas Isten, amikor elhatározta, hogy az ember megújításának régóta várt művét véghezviszi, ennek rendjét úgy intézte, hogy már a kezdet kezdetén fölmutassa a világnak a Szent Család képét, melyben minden ember a szentségés az erények példáját szemlélhesse. Mielőtt minden népek előtt fölragyogott volna teljes fényével, ebben a családban rejtőzködött Krisztus, az Igazság Napja. Az isteni Gondviselés úgy rendezte a dolgokat, hogy minden keresztény, bármilyen helyen és állásban, bármilyen erény gyakorlására törekszik, okot, meghívást, mintát kaphasson, ha a Szent Családra tekint."

(Részlet XIII. Leó pápa enciklikájából)

Ha a szent család szóba kerül, a legtöbb ember képzeletében megjelenik a betlehemi jelenet, amikor angyalok és pásztorok magasztalják a kisded Jézust, aki szalmán fekszik, körülötte Mária és József.

Sokszor meg is feledkezünk azokról az eseményekről, amik őket példaképpé teszik. Tekintsünk most végig azokon az egyszerű tényeken, amelyek Máriát és Józsefet a családok példaképévé emelik.

Mária jegyese volt Józsefnek, és az esküvőjüket tervezték. Ám Isten Máriát választotta, hogy édesanyja legyen a magasságbeli fiának. József megtehette volna, hogy magára hagyja a várandós Máriát, de nem tette. Mária iránti tisztelete és szeretete nem hagyta elmenekülni.

Ezért már a jegyes időszak nehéz próbának volt kitéve, amelyet Mária bizalommal kimondott igenje és szent József hittől vezérelt, bátor kiállása mentett meg. Jeruzsálemben szembe kellett nézniük a visszautasítás, és otthontalanság rideg valóságával. Az egyiptomi meneküléssel az idegenséget, a száműzetést is meg kellett tapasztalniuk.

Mária és József, Jézus születése után negyven napra, az Úr törvénye szerint felment Jeruzsálembe, hogy a templomban Jézust bemutassák az Úrnak. Ezzel akarták megerősíteni azt a tényt, hogy életükbe Isten központi helyre került. Nem a világhoz, nem kizárólag emberi szokásokhoz, nem a közgondolkodáshoz akartak igazodni, hanem egyedül Isten akaratához.

Később Názáretben a csendes kétkezi munka jutott nekik osztályrészül. A mindennapjaikat ugyanúgy élhették, mint más családok.

A Szent Család minden körülményben megőrizte az Istenre való irányultságot. Pedig az ő életük sem volt mentes a nehézségektől és kísértésektől. Talán erre utal Simeon jövendölése, amikor Máriához fordulva ezt mondta: „még a te lelkedet is tőr, járja át.” És valóban így történt, Mária lelkét sokszor tör járta át. Gondoljunk csak arra, amikor a 12 éves Jézus a templomban maradt, szülei pedig hazaindultak. Micsoda félelem foghatta el őket. Vagy a kánai menyegzőn történtek, amikor Jézus azt mondja édesanyjának, hogy „Asszony, még nem jött el az én órám.”

De a legfájdalmasabb események, Jézus megkínzása, keresztútja és kereszthalála voltak. Mária mindezt végig tudta csinálni, hitből, szeretetből. Hitt az Isten tervében és magát háttérbe szorítva el is tudta fogadni azt.

Mintha a mai modern társadalom minden nehézsége: az otthontalanság, az idegenség, a gazdasági nehézség, a szenvedés, mind jelentkezett volna az életükben.  És mégis, ilyen nehéz körülmények között is megmaradt az Istentől ajándékba kapott családi rendezettségük, elmélyültek a családi kötelékek.

Talán pont ebben áll a nagyságunk. Minden nehézség ellenére hittek a mindenható Isten tervében és gondviselő szeretetében! Volt bennük elegendő bizalom az Úr felé, és egymás felé is! Kitartottak Isten mellett és egymás mellett a szeretetben.

Íme, a szent Család példája megmutatja, hogy a legfontosabb rendező elv Isten szerető személye, az ő parancsai, Isten akaratának a keresése. Azonban minél több minden tolakszik Isten helyére, annál nehezebb megőrizni ezt a rendezettséget.

Hiszen a család tagjai Isten kegyelmének közvetítői egymás felé. A hívő család tagjainak tehát tudniuk kell, hogy bármilyen feszültség is jelenik meg életükben, mindig segíti őket Isten kegyelme, hogy a felmerülő problémákat a szeretet szempontjai szerint tudják megoldani. Kalkutai Teréz anya mondta: „Ha együtt imádkoztok együtt is maradtok”.  

A problémákat így megoldani talán a legnehezebb dolog. De hittel, szeretettel és némi kitartással bármi sikerülhet! Mindannyiunk szerencséjére az Úr nem az elért sikereket nézi, hanem hogy mennyiszer próbáltuk újra, és magunkhoz képest milyen sikereket értünk el!

Végezetül pedig Szent Pál szavai buzdítsanak minket:

Testvéreim! Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Bocsássatok meg ti is úgy, ahogyan az Úr megbocsátott nektek. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.(…) Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban! Férfiak! Szeressétek feleségeteket, ne legyetek hozzájuk durvák! Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr előtt! Apák! Ne keserítsétek meg gyermekeitek életét, hogy kedvüket ne veszítsék!

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk. Amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk. Mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben. Az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük. Ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.
Danielle Steel